A pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit n mondtam nektek.

János 14:26

Gyülekezetünk

Előljáróban el kell mondanunk, hogy -mi tagadás - eljárt felettünk az idő, már 75 évesek vagyunk. Tudjuk, hogy ez önmagában még nem erény, csupán állapot, és a mindenképpen méltányolható sok tapasztalat mellett sok hordalék és törmelék is megjelenhet ez idő alatt. Nem a tradiciókra kívánunk tehát építeni, hanem - ahogy azt az első Korinthusi levél harmadik fejezetében olvassuk - egyedül Jézus Krisztusra, és az örökkévalóság szempontjai szerinti maradandó értékeket szeretnénk erre az alapra építeni.

Nem vagyunk sokan, és nincsenek közöttünk olyan kiváló emberek, akik valami miatt különösebb ismertségre, vagy elismertségre tettek volna szert. De elindultunk azon az úton, hogy szeretjük, elfogadjuk, bátorítjuk egymást. Nem állítom, hogy messzire jutottunk, de úgy érezzük és tapasztaljuk, hogy jó irányba tartunk. Ezen túlmutatva felismertük, hogy nem önmagunkért vagyunk, nem azért jövünk össze csupán, hogy jól érezzük magunkat együtt, hanem elhívásunk, küldetésünk van Istentől arra, hogy másokkal megosszuk azt, amit Tőle kaptunk.

Több olyan tevékenység is elindult közöttünk, ami ezt a célt szolgálja. Bíztató, hogy az évek folyamán volt néhány történés, ami azt bizonyította, hogy nem hiábavaló az a befektetés, akár idő, akár pénz, akár energia, amit ezekre fordítunk.

A legfontosabb és mindennek a kiindulópontja a gyülekezetünkben az, hogy valamennyien fel akarjuk emelni annak nevét, akitől minden közösség származik égen és a földön. Életünkkel Istent akarjuk dicsőíteni.